chapter 2

A

  város főterén csak egy lámpa világít, a polgármester az igazak álmát alussza, mint a  legtöbb halandó ember. Persze a termeszét felettieknél ez sem így zajlik, mivel aludni sem tudnak. A város melletti erdőben csend honol, csak a farkasok üvöltése szeli át néha a levegőt. A fák közti ködöt egy köpönyeges alak szeli ketté lassú mozgásával és időközönkénti hajolgatásával. Hirtelen felkapja a fejét és gyanakodva kezdi kémlelni az erdő távolabbi részeit.

- Ha rám akarsz ijeszteni, Louis, akkor el kell mondjam, hogy csúfos kudarcot vallottál! – kiáltja.  

- Hát ilyen szívtelennek ismersz, Belle? – lép elő az említett. Ó, igen! A köpönyeg alatt rejtőző alak nem más, mint a város ügyletesen boszorkánya, Isabelle Chamberlain.

- Tekintve, hogy nem dobog a szíved… - vonja fel a szemöldökét, mire kis hallgatás után mind a ketten elnevetik magukat. Belle lerántja a fejéről csuklyáját, elővillantva vörös hajának rendezett hullámait.

- Ez most igazán szíven ütött! – sóhajt színpadiasan a férfi.

- Elég a szóviccekből, mit keresel itt? – mosolyog továbbra is a nő.

- Vadásztunk kicsit a fiúkkal…

- A fiúkkal? – villan rá Belle szeme, mire Louis kissé hátrébb áll. – Ez mit takar?

- Zain… és Harry – vallja be vonakodva, tudván a két fél egymás ellen irányuló ellenszenvéről. Nem is kellett sokat várnia, hogy a boszorkány szemében furcsa fény gyulladjon, miközben dühödten szorongatja a kezében tartott füveket.

- Nagyon remélem, hogy nincs a közelben, mert… - kezdené, de valaki elhallgattatja.

- Belle! Mindenki tudja, hogy az irántam érzett vágyaidat próbálod leplezni ily módon, de mindhiába! Mellesleg remekül festesz! – nevet egy igencsak magas, göndör fürtökkel rendelkező és (Isabelle mélységes bánatára) eléggé vonzó férfi. Vörös szeme, mely hajdan mélyzöld színben pompázott, ide-oda cikázik a nő alakján

- Egy farkassal előbb osztanám meg az ágyam! – morogja az.

- Ha jól hallottam, már megtetted egyszer! – utal Harry közös vérfarkas barátjukra.

- Ez aljas volt! – nevet fel Louis, ám mielőtt Belle visszavághatna a férfinek, Zain besuhan közéjük.

- Liam átváltozott! – közli érzelemmentesen. – És kiszabadult…

- Remek! – fortyan fel a boszorkány. – Még jó, hogy mindenre gondolok… - távozik sietős léptekkel az erdőből. A vámpírok már az erdő szélén várják, hogy tájékoztassa őket, ám az rájuk sem nézve helyez el néhány fehérvirágú növényt a földön.

- Szóval? – töri meg csendet Louis, mire Belle lassan feléjük fordul.

- Imádkozzatok, hogy senki sem maradt bent az erdőben! – mosolyodik el, majd csettint egyet. Először semmi változást nem észlelnek, de egyszer csak a virágok kéken felizzanak, a levegő felforrósodik, hogy mindez egy kisebb szélvész után elmúljon.

- Csodálkozom, hogy eddig nem jöttek rá, mi vagy! – horkan fel Harry.

- Ha jól csinálod, akkor nem fednek fel, és én jól csinálom a dolgomat! – vág vissza.

- Ebben nem kételkedem! – mosolyodik el a másik féloldalasan.

- Ne játssz a tűzzel, mert megégeted magad! - morog a nő. – További kellemes estét! – fordul sarkon és megindul a házához vezető úton.  A három hím egyed egymásra néz, majd ők is elsuhannak a kúriájuk felé. Belle morgolódva dobja le magáról a fekete anyagot, majd a konyhaasztalra dobja a ma esti zsákmányt.

- Valami érdekes? – kérdi egy női hang, mire a boszorkány ijedten megpördül. Aliyah Bailey ül ott teljes életnagyságban, az egyik gyógynövényekkel foglalkozó könyvet lapozgatva.

 - Neked is szia! Amúgy csak Liam szabadult ki, de lezártam az erdőt, szóval senkinek sem fog baja esni! – legyint.

- Találkoztál valakivel? – csapja be a kreolbőrű lány a könyvet, mire Belle rosszallóan néz rá.  – Bocs! – vonja meg a vállát.

- Ha arra vagy kíváncsi, hogy láttam-e ma a vámpírodat, akkor a válaszom, hogy igen vele is találkoztam… - kezd el pakolászni.

- Gondolom, ma is kifogástalan festett, mint mindig! – vigyorodik el Aliyah. – És kik voltak vele? Ó! Csak nem? Ott volt Harry is, igazam van, vagy igazam van? – tapsikol.

- Rémes vagy! – csóválja a fejét a vörös. – Ő is ott volt, meg Louis is, de szokás szerint taplóként viselkedett… - azzal elmesélt mindent barátnőjének.

- De hát jogosan vágott vissza Liammel! – ráncolja a homlokát a démon.

- Ne kezd te is! Különben is, holt fáradt vagyok! – nyafog.

- Én is kezdek álmosodni! – bólint a másik, mire nagy egyetértésben elvonulnak a saját hálószobájukba és nyugovóra térnek, nem sejtve, mit hoz a következő nap…