A
|
CHAPTER 4
tündérlány
sietős léptekkel szeli át a teret,
át-át ugrálva az útjába kerülő dolgokat, lassan megközelítve céljukat.
- Á, hölgyek! –
mosolyog rájuk Zain. – Hadd mutassuk be Lady Erina Smythe-t!
- Örvendek! –
pukedlizik a szőke nő, mire a társaság többi női tagja viszonozza a köszöntést.
- Charlotte
Rogers! Aliyah Bailey! Rosemary Beard! Cassandra
Ashmore! Anna Fowler! – mutatkoznak be sorban, a boszorkányt hagyva utoljára.
Erina szúrós szemmel kezdi vizslatni vetélytársát, mire az megereszt egy
halvány mosolyt. – Isabella Chamberlain! Köszöntünk Windermere-ben!
- Chamberlain?
Akkor az ön kúriája van az én ideiglenes birtokom mellett!
- Örömmel
hallom, bár nem sűrűn tartózkodom a családi fészekben… - nevet fel Belle.
- Ha mégis arra
vetődne, jöjjön át teázni! – ajánlja
fel a másik.
- Feltétlenül,
de ha most megbocsájtanak, dolgunk van… Mr. Turner ön is csatlakozik? – fordul
Louishoz.
- Hogyne, már
úgy is menni készültem! További szép napot! – int az ott maradt emberek felé. –
Mi történt? – kérdi rögtön, mikor már hallótávolságon kívülre esnek.
- Szükségünk
van a könyvtár kulcsára! – felel szűkszavúan Anne.
- Azt Zayntől kéne elkérned… - értetlenkedik
a férfi.
- A kúria
könyvtárához, észlény! – fortyan fel Anne.
- Ó, és hogyan
menjünk? Nem tudsz el teleportálni odáig? – fordul Belle-hez.
- Ha leszedem a
védőbűbájaimat, akkor igen, de az nem
lenne szerencsés… szóval Cass viszi Rose-t, Louis viszi Charlotte-ot, Anne meg
tud lépést tartani veletek a fákon! – vázolja fel.
- És te? –
kérdi Charlotte, már a vámpír hátán, mire a boszorkány felnevet.
- Ne aggódj
értem! – kiáltja, majd eltűnik a fák között.
- Akkor
indulhatunk? – vonja fel a szemöldökét a vadász, majd meg sem várva a választ
elillan, nyomában a többiekkel. Pár perc múlva már a kúria parkján át sietnek a
nem szolid méretű villa felé.
- Belle hol
van? – forog körbe Rosie.
- Majd feljön!
– legyint Louis, majd kitárja a hatalmas ajtót, ami a hallba vezet. A lányok,
Anne-t kivéve, elvarázsolva pásztázzák a termeket és folyosókat, amiken
áthaladnak, majd lefékeznek egy igencsak súlyosnak tűnő ajtó előtt. A kúria könyvtára valószínűleg a legnagyobbak egyike a
megyében, a természetfeletti lényekről szóló részlegét sok évszázad
alatt gyűjtötték össze. Sok könyvet
menekítettek meg a boszorkányüldözések, vallási háborúk idejéről, a Pápa által feketelistára
tett könyveknek minimum egy példánya is megtalálható.
- Bejöttök,
vagy mi lesz? – szól bentről Belle hangja.
- Te meg, hogy
értél ide ilyen hamar? – ront be Cassandra.
- Boszorkány
vagyok, vagy mi… - mosolyodik el a másik.
- Ez mind szép
és jó, de szerintem a fúriák felfedéséről szóló könyveket nem az F betűnél fogjuk megtalálni, szóval
lássunk hozzá! – dörren rájuk Anne.
- Értem én,
hogy vadász vagy… de miért kell mindig ilyen mogorvának lenned? – kérdi
gyermeki áhítattal Charlotte, mire Anne morog valamit, majd megindul a sorok
közt a boszorkány után.
- Ókori görög
mitológia, Istenek és démonok, Varázslény Enciklopédia, Mitológiai lények… -
dobálja le az a szerinte olvasásra érdemes könyveket. Háromnegyed óra múlva,
pár tucat kötettel körülvéve nem túl lelkesen vetik magukat a lapok közé.
- Fúriák: lásd
Erinnüszök… - olvassa fel hangosan Aliyah. – Az erinnüszök a bosszúállás véres
istennői a görög mitológiában s a többi… Az alvilágban lakó
Aléktó, Tisziphoné és Megaira, azaz az Erinnüszök meghallgatták a halandók
panaszait és a kirívó bűnösöket
halálra üldözték, és rézszögekkel kivert korbácsaikkal kíméletlenül és
kegyelmet nem ismerve őrjítették
meg áldozataikat, akik általában a Tartaroszba jutottak…
- Állj! – kiált
fel Belle. - Születésükből
fakadóan az Erinnüszök leginkább azokat üldözték, akik apagyilkosságot követtek
el, vagy családjuk egy tagját ölték meg. A görögök hitében így jelennek meg a
Fúriák(náluk Erinnüszök): a három nőnek kígyók voltak hajuk helyén,
kutya fejük és denevér szárnyuk volt, és fekete testük… Ezek nem a legjobb
infók…
- Én
megtaláltam! – szúrja közbe Anne, aki egy hatalmas enciklopédiát tart a
kezében, mikor a kapucsengő gongja egy hatalmasat dörren.
- Egy pillanat
és jövök! – kel fel Louis.
- Mit ír? –
hajolnak közelebb.
- A fúriák
felfedésére a legalkalmasabb, ha ősellenségeik egyikével kerülnek
egy légtérbe… hát itt fel van sorolva egy pár, de ilyen lények itt nincsenek…
hoppá! – kiált fel. – Boszorkányok! Azt írja, hogy a boszorkányok és a fúriák ősidők óta ellenségek…
- Remek! –
fújtat Belle. – Szóval valahogy közel kell kerülnöm hozzá, és akkor majd
megpróbálni megölni, nem igaz?
- Akkor ez pont
kapóra jön! – tér vissza Louis, kezében egy felbontott levéllel. – Az új lakó
mindegyikünket meghívott a házi álarcos báljára…
- Basszus…