A

CHAPTER 4

  tündérlány sietős léptekkel szeli át a teret, át-át ugrálva az útjába kerülő dolgokat, lassan megközelítve céljukat.

- Á, hölgyek! – mosolyog rájuk Zain. – Hadd mutassuk be Lady Erina Smythe-t!

- Örvendek! – pukedlizik a szőke nő, mire a társaság többi női tagja viszonozza a köszöntést.

- Charlotte Rogers! Aliyah Bailey! Rosemary Beard! Cassandra Ashmore! Anna Fowler! – mutatkoznak be sorban, a boszorkányt hagyva utoljára. Erina szúrós szemmel kezdi vizslatni vetélytársát, mire az megereszt egy halvány mosolyt. – Isabella Chamberlain! Köszöntünk Windermere-ben!

- Chamberlain? Akkor az ön kúriája van az én ideiglenes birtokom mellett!

- Örömmel hallom, bár nem sűrűn tartózkodom a családi fészekben… - nevet fel Belle.

- Ha mégis arra vetődne, jöjjön át teázni! – ajánlja fel a másik.

- Feltétlenül, de ha most megbocsájtanak, dolgunk van… Mr. Turner ön is csatlakozik? – fordul Louishoz.

- Hogyne, már úgy is menni készültem! További szép napot! – int az ott maradt emberek felé. – Mi történt? – kérdi rögtön, mikor már hallótávolságon kívülre esnek.

- Szükségünk van a könyvtár kulcsára! – felel szűkszavúan Anne.

- Azt Zayntől kéne elkérned… - értetlenkedik a férfi.

- A kúria könyvtárához, észlény! – fortyan fel Anne.

- Ó, és hogyan menjünk? Nem tudsz el teleportálni odáig? – fordul Belle-hez.

- Ha leszedem a védőbűbájaimat, akkor igen, de az nem lenne szerencsés… szóval Cass viszi Rose-t, Louis viszi Charlotte-ot, Anne meg tud lépést tartani veletek a fákon! – vázolja fel.

- És te? – kérdi Charlotte, már a vámpír hátán, mire a boszorkány felnevet.

- Ne aggódj értem! – kiáltja, majd eltűnik a fák között.

- Akkor indulhatunk? – vonja fel a szemöldökét a vadász, majd meg sem várva a választ elillan, nyomában a többiekkel. Pár perc múlva már a kúria parkján át sietnek a nem szolid méretű villa felé.

- Belle hol van? – forog körbe Rosie.

- Majd feljön! – legyint Louis, majd kitárja a hatalmas ajtót, ami a hallba vezet. A lányok, Anne-t kivéve, elvarázsolva pásztázzák a termeket és folyosókat, amiken áthaladnak, majd lefékeznek egy igencsak súlyosnak tűnő ajtó előtt. A kúria könyvtára valószínűleg a legnagyobbak egyike a megyében, a természetfeletti lényekről szóló részlegét sok évszázad alatt gyűjtötték össze. Sok könyvet menekítettek meg a boszorkányüldözések, vallási háborúk idejéről, a Pápa által feketelistára tett könyveknek minimum egy példánya is megtalálható.

- Bejöttök, vagy mi lesz? – szól bentről Belle hangja.

- Te meg, hogy értél ide ilyen hamar? – ront be Cassandra.

- Boszorkány vagyok, vagy mi… - mosolyodik el a másik.

- Ez mind szép és jó, de szerintem a fúriák felfedéséről szóló könyveket nem az F betűnél fogjuk megtalálni, szóval lássunk hozzá! – dörren rájuk Anne.

- Értem én, hogy vadász vagy… de miért kell mindig ilyen mogorvának lenned? – kérdi gyermeki áhítattal Charlotte, mire Anne morog valamit, majd megindul a sorok közt a boszorkány után.

- Ókori görög mitológia, Istenek és démonok, Varázslény Enciklopédia, Mitológiai lények… - dobálja le az a szerinte olvasásra érdemes könyveket. Háromnegyed óra múlva, pár tucat kötettel körülvéve nem túl lelkesen vetik magukat a lapok közé.

- Fúriák: lásd Erinnüszök… - olvassa fel hangosan Aliyah. – Az erinnüszök a bosszúállás véres istennői a görög mitológiában s a többi… Az alvilágban lakó Aléktó, Tisziphoné és Megaira, azaz az Erinnüszök meghallgatták a halandók panaszait és a kirívó bűnösöket halálra üldözték, és rézszögekkel kivert korbácsaikkal kíméletlenül és kegyelmet nem ismerve őrjítették meg áldozataikat, akik általában a Tartaroszba jutottak…

- Állj! – kiált fel Belle. - Születésükből fakadóan az Erinnüszök leginkább azokat üldözték, akik apagyilkosságot követtek el, vagy családjuk egy tagját ölték meg. A görögök hitében így jelennek meg a Fúriák(náluk Erinnüszök): a három nőnek kígyók voltak hajuk helyén, kutya fejük és denevér szárnyuk volt, és fekete testük… Ezek nem a legjobb infók…

- Én megtaláltam! – szúrja közbe Anne, aki egy hatalmas enciklopédiát tart a kezében, mikor a kapucsengő gongja egy hatalmasat dörren.

- Egy pillanat és jövök! – kel fel Louis.

- Mit ír? – hajolnak közelebb.

- A fúriák felfedésére a legalkalmasabb, ha ősellenségeik egyikével kerülnek egy légtérbe… hát itt fel van sorolva egy pár, de ilyen lények itt nincsenek… hoppá! – kiált fel. – Boszorkányok! Azt írja, hogy a boszorkányok és a fúriák ősidők óta ellenségek…

- Remek! – fújtat Belle. – Szóval valahogy közel kell kerülnöm hozzá, és akkor majd megpróbálni megölni, nem igaz?

- Akkor ez pont kapóra jön! – tér vissza Louis, kezében egy felbontott levéllel. – Az új lakó mindegyikünket meghívott a házi álarcos báljára…

- Basszus…