fThe Broken Crownf

A

chapter  1

  z eső halkan kopog a könyvtár ablakán, bent félhomály uralkodik. A borús idő amúgy sem segít a bentről bámuló férfin, a helyiség ugyanis nem a legvilágosabb létesítmények közé tartozik Windermere-ben. A kreol bőrű, fekete hajú férfi vérvörös szemekkel pásztázza az eső elől menekülőket, majd frusztráltan rágyújt egy cigarettára.

- Nem értem, miért zavar ennyire az eső… és gondoltál már arra, hogy abbahagyd a pöfékelést? – kérdi a mögötte lévő asztal túloldalán ülő férfi. Világosbarna haja nedvesen tapad az arcába, tincsei mögül szinte világítanak türkizkék szemei, majd ahogy elmosolyodik, előbukkannak tűhegyes szemfogai is.

- Az eső azért zavar, mert általában ilyenkor fáradsz be és áztatod el a könyveim felét… - morogja a másik.

- Ugyan, Zain… - legyint a kékszemű.

- Parancsolsz, Louis? – vonja fel a szemöldökét Zain.

- Tudom, tudom! A könyveid szentek és sérthetetlenek! Arra nem gondoltál még, hogy több fényt engedj be ide? Jobban nézne ki a hely… - fordul körbe Louis.

- Ha több fényt engednék be, hamuvá égnék! – morogja a kreol bőrű. – Sajnos nem mindenkinek van meg az a kiváltsága, hogy bártan mászkálhat, ha ezer ágra süt a nap! – pillant rá a férfi ujján ékeskedő pecsétgyűrűre jelentőségteljesen.

- A korral jár! – nevet fel. – Tudod, nekem volt időm kiérdemelni, elvégre kétszáz évvel idősebb vagyok!

- Érdekes, hogy Harry kedvében el tudtál járni, holott ő fiatalabb nálam!

- Ő nincs jóban Isabellel… - von vállat Louis. – De te igen! Ha megkérnéd, biztosan segítene, csak ahhoz meg kéne találnod a férfitagodban rejlő erőt, drága barátom!

- Nem én vagyok vele jóban, hanem Aliyah! – rázza a fejét Zain.

- Akkor miért engem kérsz meg, hogy járjak el az érdekedben, amikor ott van a kis démon barátnőcskéd…

- Ne hívd így őt!

- De hát, ha egyszer démon! – kacag a másik, majd magára teríti kabátját.

- Tudom, de így túl baljósan hangzik az egész… - von vállat Zain.

- Nem mindegy? Ebben a városban úgy is mindenki a Pokolra jut! – nevet tovább Louis, majd becsapja maga mögött az ajtót. Zain morgolódva nézi végig, ahogy barátja felhúzza az esernyőjét és eltűnik a sarkon, aztán elnyomja az ablakkeretbe a cigarettáját. Sajnos igazat kellett adnia Louisnak… ez a város a legkevésbé sem mondható átlagos angliai kisvárosnak, még az igencsak különös Tóvidéken sem. Windermere lakosságának kis része áll csak mit sem sejtő emberekből, akik tényleg nem tudják, mi történik körülöttük. A valóság teljes tudatában álló egyedek pedig jobbjára természetfeletti lények. Vannak itt vámpírok, damfírok (fél-vámpír), vámpírvadászok (csak, hogy teljes legyen a kör) farkasemberek, boszorkányok, alakváltók, tündérek, sőt még egy arkangyal is. Néha idetéved egy-egy vándor, de nem maradnak tovább egy-két napig, mert vagy furcsállják a helyet, vagy meghalnak, nem igazán ismeretlen körülmények között. A közösség nagyon összetartó, még akkor is, ha teljesen másik fajba tartoznak. Louis Turner a legidősebb vámpír egész Cumbria területén a maga 421 évével, így ő a területi klán feje és a legmagasabb kaszttal rendelkező egyed. A kasztban elfoglalt helyüket a vámpíroknál a szemük színe jelzi. Ha elérik a legmagasabb fokozatot, akkor a szemük színe felveszi az emberi mivoltukban levő szemük egy élénkebb árnyalatát. A vérvörös szemmel rendelkező Zain Morgan koránál fogva a kasztrendszer alján tartózkodott, mint közkatona. Nem mintha érdekelte volna, hogy hol helyezkedik el… Mint emberi életében, most is a könyveinek szentelte figyelmét és megnyitotta Windermere első könyvtárát, úgy cirka ötven éve. Liam Payne apjától örökölte az átváltozás képességét, még kisgyermek korában. Nem, ő nem alakváltó, mint az gondolnánk. Liam ugyanis a város legerősebb vérfarkasa. Az örökölte kifejezés is túlzás, inkább mondjuk úgy, hogy az apja beléharapott egy kellemes teliholdas éjszakán… Itt van még Niall Hagan, vagy közismertebb nevén Uriel arkangyal. Az ő feladata őrizni a Pokol kulcsát, hogy az Ítélet Napján kinyithassa annak kapuit, de jelenleg amolyan szabadságon van a Földön. Urielt számos titulussal illették az idők folyamán: Szeráfok Hercege, Zene Angyala, Szeptember Angyala, vagy Rettegés és Mennydörgés Angyala. Mondhatni Isten küldte le hozzánk… Ó és ki ne hagyjuk a rettegett Harold Sewelt! A városka flört királyát, aki mellesleg vámpír, minden tinédzser lány álmát… nem mintha annyi kishölgy élne itt, de amennyi van az az öt fiú valamelyikébe szerelmes fülig, ami nem csoda, hiszen sármosak, jó a modoruk és igencsak vagyonosak. Louis és Harry egy kastélyban élnek a hegyek lábánál Zainnel, ha az éppen nem marad bent a könyvtárában. Most vegyük figyelembe a hölgyeket is. Aliyah Bailey a keletről érkezett bevándorló, de ki törődik azzal, hogy illegálisan tartózkodik az országban, ha tegyük fel az illető egy démon? Senki. Az igazságszolgáltatás amúgy is messziről elkerüli ezt a várost. Saját törvények szerint élnek és ez nekik így is van jól. Aliyaht amúgy elég gyengéd szálak fűzik a mi kis könyvkukacunkhoz. Charlotte Rogers, majdhogynem az egyetlen tiszta lelkű lény, bár tündér lévén ez természetes. Rosemary Beard a város alakváltóinak egyike, de nem szokott kérkedni a képességeivel. Az ő legjobb barátnője Cassandra Ashmore, a város egyetlen női damfírja. Isabelle Chamberlain a halandók szemében a helyi gyógyszerész vagy gyógyító, ami nem is áll távol az igazságtól, hiszen boszorkány. Helen Salisbury itt élt és halt meg a városban, mindössze 26 évesen. Mikor halála után válaszúthoz került, ő a szellem létet választotta, mert félt a túlvilágtól. Végezetül, aki minden lényt kordában tart Windermereben az nem más, mint Anna Fowler. Eredeti hivatási szerint vámpírvadász, de mióta itt el, lassan minden lényre kiszakosodik. Pár évtizede megegyezett a helyi vámpírközösséggel, hogy nem öli meg őket, ha ők sem ölnek meg senki a városból. Ha már így végig értünk a seregszemlén, csöppenjünk bele a történésekbe…